- All e-books and audiobooks on The New Life Mission website are free
- Explore multilingual sermons in global languages
- Two new revised editions in English have been released
- Check out our website translated into 27 languages
Due to COVID-19 and disruption to international mail service
we have temporally suspended our ‘Free Print Book service’.
In the light of this situation we are not able to mail you the books at this time.
Pray that this pandemic will end soon and the resumption of the postal service.
Pray that this pandemic will end soon and the resumption of the postal service.
Subject 2 : A TÖRVÉNY
[2-1] Megmenthet-e minket az, ha a törvény szerint cselekszünk? (Lukács 10:25-30)
“Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és azt kérdezte: “Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Erre ő megkérdezte tőle: “Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Az így válaszolt: “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” Jézus ezt mondta neki: “Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.” Az pedig igazolni akarta magát és azt kérdezte Jézustól: “De ki a felebarátom?” Jézus erre feleletül ezeket mondta: “Egy ember ment lefelé Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek.”
Mi az ember legnagyobb problémája?
Nagyon sok téves illúzióval él
Nagyon sok téves illúzióval él
Lukács írja (10:28) “Tedd ezt, és élni fogsz.”
Az emberek nagyon sok téves illúzióval élnek együtt. Úgy tűnik, hogy az emberek különösen sebezhetők ebben a tekintetben. Okosnak tűnnek, de könnyen be lehet lehet csapni őket és nincsenek tudatában annak, hogy a gonosz oldalon állnak. Úgy születtünk, hogy nem ismerjük magunkat, de úgy élünk, mintha mégis ismernénk. Mivel az emberek nem ismerik magukat, a Biblia mondja meg nekünk, hogy bűnösök vagyunk.
Az emberek saját bűneik létezéséről beszélnek. Néha úgy látszik, hogy az emberek nem képesek jót tenni mégis úgy írják le magukat, mint akik jók. Szeretnek dicsekedni a jó tetteikkel és szeretik mutogatni magukat. Azt mondják, hogy bűnösök, de úgy cselekszenek, mint akik jók.
Tudják, hogy vagy nincs bennük jó, vagy nem képesek jót tenni, de becsapnak másokat, néha még önmagukat is. “Na ne, nem lehetünk teljesen gonoszak. Biztos van bennünk valami jó.”
Ránéznek másokra és ezt mondják magukban: “Bárcsak ne tette volna ezt. Jobb lette volna neki, ha nem teszi ezt. Helyesebb lett volna inkább így és így beszélni. Szerintem helyesebb az evangéliumot így és így hirdetni. Előttem részesült a megváltásban, ezért úgy kellene cselekedni, mint aki már megszabadult. Én még csak nem régen részesültem a megváltásban, de ha többet tanulok, akkor nála jobban fogom tenni a dolgokat.”
Ezek az emberek a szívükben élesítik a kést. “Csak várj. Meg fogod látni, hogy én nem olyan vagyok, mint te. Szóval azt, hiszed, hogy előrébb jársz, nemde? Csak várj. Meg van írva a Bibliában, hogy az elsőkből lesznek az utolsók. Ez ránk vonatkozik. Várj és én majd megmutatom.” Az emberek becsapják magukat.
Akkor is, ha a másik helyében ugyanúgy cselekedne, ítéletet hoz felette. Amikor a szószéken áll, hirtelen reménytelenül dadogni kezd és ráébred, hogy milyen öltözetet visel magán. A prédikátorok csak Istenre nézhetnek, és nem szabad azon gondolkozniuk, hogy vajon a többiek mit gondolnak. Ha így tesznek, többé nem hirdethetik az igét.
Amikor megkérdezzük, hogy az emberek képesek-e arra, hogy jót tegyenek, a legtöbben azt felelik, hogy nem. De az az illúziójuk, hogy ők maguk képesek rá. Addig próbálkoznak, amíg meg nem halnak.
Azt hiszik, hogy jóság van a szívükben, ami képessé teszi őket arra, hogy jót cselekedjenek. Azt is gondoljak, hogy ők maguk elég jók. Függetlenül attól, hogy mikor születtek újjá, még azok is, akik Isten szolgálatában nagy előrehaladást értek el, azt gondolják, hogy, “Ezt és ezt tudnám megtenni az Úrért.”
De ha, kivesszük az Urat életünkből, tehetünk-e jót nélküle? Van-e az emberben jó? Élhet-e úgy, hogy jót cselekszik? Az embernek nincs meg a képessége a jócselekedetre. Amikor megpróbál valamit önmagától tenni, vétkezik.
Néhányan eltolják Jézust maguk mellől miután megszabadultak és megpróbálnak maguktól jót cselekedni. Csak gonosz van bennünk. Csak a gonoszat vagyunk képesek gyakorolni. Magunktól (még azok is akik már megszabadultak) csak bűnt tudunk elkövetni. Ez hús-vér testünk valósága.
Mit teszünk mindig? A jót vagy a gonoszat?
A gonoszat
A “Dicsérd az Urat” imakönyvben van egy zsoltár, ami így hangzik:“♪Jézus nélkül csak botladozunk. Értéktelenek vagyunk, mint a tengert átszelő hajó, melynek nincsen vitorlája♪.” Jézus nélkül csak vétkezhetünk. Azért vagyunk tisztességesek, mert meg vagyunk mentve. Valójában gonoszak vagyunk.
Pál apostol mondta: “Ha az ember Jézussal van, akkor semmi sem számít. De ha semmi köze hozzá, akkor Isten előtt próbál jót cselekedni. De minél többet próbálkozik, annál inkább a gonoszságot gyakorolja.
Dávid királynak is ugyanilyen volt a természete. Amikor országa békés és virágzó volt, élvezetettel nézegette. Vonzzó képet látott és az érzéki örömöknek élt. Ilyen volt, amikor elfelejtette az Urat! Igazán rossz volt. Megölte Úriást és elvette feleségét, de nem látta magában a gonoszt. Mentséget keresett tetteihez.
De aztán egy napon, Náthán próféta felkereste és ezt mondta: “Volt egy városban két ember, egy gazdag meg egy szegény. A gazdagnak igen sok juha és marhája volt. A szegénynek nem volt egyebe, csak egy báránykája. Egyszer egy utas érkezett a gazdag emberhez, de ez sajnált a maga juhai és marhái közül hozatni, ezért elvette a szegény ember bárányát, és azt készítette el annak, aki hozzá érkezett” (Sámuel 2. 12:1-4).
Dávid ezt válaszolta “halál fia az az ember, aki ezt tette (Sámuel 2. 12:5). Feldühödött és ezt mondta “Olyan sok volt neki, biztosan tudott volna egyet adni a magáéból. De inkább elvette a szegény ember bárányát, hogy ételt készítsen a vendégnek belőle. Meg kell halnia. És Náthán így szólt, “te vagy az az ember” (Sámuel 2. 12:7). Ha nem követjük Jézust és nem vagyunk vele, még azokra is ez vár, akik újjászülettek.
Ugyanez vonatkozik mindenkire, még a hűekre is. Jézus nélkül mindig megbotlunk, és a gonoszságot gyakoroljuk. Ezért ma ismét hálásak vagyunk azért, hogy Jézus megmentett minket annak ellenére, hogy gonoszság lakozik bennünk. “♪A kereszt árnyékában szeretnék megpihenni♪”. Szívünk Krisztus megváltásának árnyékában pihen. De ha elhagyjuk ezt az árnyékot és magunkra nézünk, sohasem fogunk tudni megpihenni.
Isten a hit igazát adta nekünk a törvény előtt
Mi van előbb, a hit vagy a törvény?
A hit
A hit
Pál apostol mondta, hogy Isten előbb adta a hit igazát. A hit becsülete van előbb. Ádámnak és Évának adta, majd Káinnak és Ábelnek, majd Setnek és Enochnak egészen Noéig…, majd Ábrahámnak, tovább egészen Izsáknak, Jákobnak és tizenkét fiának. Törvény nélkül is becsületesek ők Isten előtt a Isten szavában való hitükért. Boldogságot és megnyugvást kaptak ezért a hitért.
És múlt az idő, Jákob leszármazottjai Egyiptomban éltek rabszolgákként 400 éven keresztül József miatt. És ezután Isten Mózest felhasználva átvezette őket a Kánaán földjére. De a rabszolgaság 400 éve alatt elfelejtették a hit becsületét.
Isten csodával átvezette őket a Vörös-tengeren és elengedte őket a pusztaságba. Amikor elérkeztek a pusztaságba Isten átadta a törvényeket a Sinai-hegyen. Odaadta nekik a Tízparancsolatot, és a 613 részletes törvényt. “Én vagyok Atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Jöjjön fel Mózes a Sinai-hegyre, és átadom nektek a törvényt” (Mózes 2. 3:6). Isten átadta Izráelnek a törvényt.
Azért adta nekik a törvényt, hogy “tudják mi a bűn” (A rómaiakhoz 3:20). Azért, hogy tudják, hogy mit szeret Ő és mit nem, és hogy megmutassa az Ő becsületét és szentségét.
Azért adta nekik a törvényt, hogy “tudják mi a bűn” (A rómaiakhoz 3:20). Azért, hogy tudják, hogy mit szeret Ő és mit nem, és hogy megmutassa az Ő becsületét és szentségét.
Izrael egész népe a 400 évig tartó egyiptomi rabszolgaság után átkelt a Vörös-tengeren. Sohasem találkoztak Ábrahám Istenével, Izsák Istenével, Jákob Istenével. Nem ismerték Őt.
Mialatt 400 esztendeig rabszolgaként éltek elfelejtették Isten becsületét. Nem volt vezérük. Jákob és József voltak a vezéreik, de már meghaltak. Úgy tűnik, hogy József nem adta át a hitet fiaira, Manassére, Ephraimra.
Tehát ismét meg kellett találniuk Istenüket és találkozni Vele azért, mert elfelejtették Isten becsületét. Isten pedig előbb adta nekik a hit becsületét és utána a törvény, mert elfelejtették a hit becsületét. Azért adta a törvényt, hogy visszahozza őket Magához.
Hogy megmentse Izráelt, hogy Ábrahám népét a népévé tegye elrendelte, hogy metéljék körül magukat.
Az volt Isten célja, hogy először, a törvények meghozásával tudassa, hogy van Isten, másodszor pedig, hogy tudassa, hogy Isten előtt mind bűnösök ők. Azt akarta, hogy járuljanak elé és a megváltás áldozata által legyenek az ő népe. És a népévé tette őket.
Izráel népe megváltást nyert a törvény által (áldozati rendszer): azzal, hogy bíznak az eljövendő Messiásban. De ez az áldozati rendszer szintén elhalványult az idővel. Nézzük meg, mikor történt ez.
Lukács (10:25) írja “Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt.” A törvénytudó egy farizeus volt. A farizeusok hagyománytisztelő nép volt, amely megpróbált Isten szavai szerint élni. Először megpróbálták megvédeni az országot, majd a törvény szerint élni. A zelótak nagyon heves természetűek voltak és ideáljukat erődemonstrációval próbálták meg kifejezni.
Kivel akar Jézus találkozni?
A pásztor nélküli bűnösökkel
A pásztor nélküli bűnösökkel
Vannak ezekhez hasonló emberek manapság is. Társadalmi mozgalmakat vezetnek olyan jelmondatokkal, mint például “Mentsük meg az ország elnyomott embereit”. Azt hiszik, hogy Jézus a szegények és az elnyomottak megmentésére jött. Ezért teológiát tanulnak a szemináriumokban, részt vállalnak a politikában; a társadalmi élet minden területén megpróbálják megmenteni a mindentől megfosztottakat.
Ezek az emberek azok, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy “Mindenki éljen a szent és könyörületes törvény szerint… feleljünk meg a törvényeknek, Isten szavainak.” De nem veszik észre a törvények valódi értelmét. Megpróbálnak a törvény betűinek megfelelni, de nem ismerik fel a törvény isteni természetét.
Mondhatjuk azt, hogy nem volt próféta, Isten szolgája közel 400 éven keresztül Krisztus eljövetele előtt. Így pásztor nélküli nyáj lett az emberekből.
Nem volt sem törvényük, sem vezetőjük. Isten nem mutatta meg magát a korabeli képmutató vallási vezetőknek. Az ország a Római Birodalom gyarmata lett. Jézus azt mondta Izráel népének: aki követi őt a pusztába, azt nem fogja éhesen elküldeni. Megsajnálta a pásztor nélküli nyájat. Sokan voltak, akik szenvedtek azokban az időkben.
A törvénytudóknak felruházott jogaik voltak; a farizeusok Izrael, Júda nemzetségéből származtak. Nagyon büszkék voltak magukra.
És ez a törvénytudó megkérdezte Jézustól Lukács 10:25-ben, “Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Úgy tűnt számára, hogy nála nincs jobb Izráel népe közül. Így ez a törvénytudó (aki nem részesült a megváltásban) kihívta Jézust: “Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
Ez a törvénytudó a mi tükörképünk. Azt kérdezte Jézustól, “Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus erre így szólt “Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?”
Mire az így válaszolt “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.”
És Jézus ezt mondta “Helyesen feleltél: Tedd ezt, és élni fogsz.”
Kihívta Jézust azzal, hogy nem ismerte magában a gonoszt, a bűntömeget, mely soha nem képes jót tenni. Így Jézus megkérdezte töle “Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?”
Olvasatod szerint mi a törvény?
Bűnösök vagyunk, akik soha nem képesek a törvényt betartani
Bűnösök vagyunk, akik soha nem képesek a törvényt betartani
“Hogyan olvasod?”; “Helyesen feleltél: Tedd ezt, és élni fogsz”; “Hogyan olvasod?” Ez azt jelenti, hogy hogyan ismered és érted meg a törvényt.
Mint manapság sok ember, ez a törvénytudó is azt hitte, hogy Isten azért adta a törvényeket, hogy az ember betartsa őket. Ezért így felelt: “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.”
A törvények hibátlanok. Tökéletes törvényt hozott részünkre. Azt mondta nekünk, hogy szeressük az Urat teljes szívünkkel és teljes lelkünkkel, minden erőnkkel és elménkkel, és hogy úgy szeressük felebarátainkat, mint saját magunkat. Helyes dolog szeretni az Urat teljes szívünkkel és teljes lelkünkkel, de ezt a szent szót soha nem lehet betartani.
“Hogy olvasod?” Ez azt jelenti, hogy a törvény helyes, de hogyan értelmezed? A törvénytudó azt gondolta, hogy Isten azért adta neki, hogy engelmeskedjen. De Isten törvénye azért került hozzánk, hogy ismerjük meg hibáinkat és nézzünk szembe gonoszságunkkal. Kinyilvánítja a bűnöket: “Bűnt követtél el. Öltél, amikor azt mondtam, hogy ne ölj. Miért nem engedelmeskedtél nekem?”
A törvény nyilvánvalóvá teszi a bűnöket az ember szívében. Képzeljük el, hogy az úton idefelé érett dinnyéket láttam a mezőn. Isten figyelmeztetett a törvénnyel “Ne vedd el azokat a dinnyéket. Szégyen lesz rám nézve, ha megteszed.” “Igen, Atyám.” “A mező X úré, ezért soha nem szabad elvenni ezeket a dinnyéket.” “Igen, Atyám.”
Abban a pillanatban, amikor meghalljuk a törvényt, hogy sohasem szabad azokat elvenni, hirtelen kényszert érzünk arra, hogy mégis elvegyük. Ha lenyomunk egy rugót, az felnyom minket válaszul. Az ember bűnei teljesen ilyenek.
Isten azt mondta, hogy ne tégy gonoszságot. Isten mondhatja ezt, mert Ő szent, Ő tökéletes, és mert meg van a képessége rá, hogy ezt mondja. A másik oldalon, mi sohasem tudunk nem vétkezni, és sohasem tudunk jót cselekedni. Nekünk soha nincs jó a szívünkben. A törvény azt mondja soha (ezzel a szóval van meghatározva). Miért? Mert az embereknek vágyakozás van a szívükben. A vágyak alapján cselekszünk. Paráználkodunk, mert paráznaság van a szívünkben.
Figyelmesen kell a Bibliát olvasnunk. Amikor először hittem Jézusban, akkor a Szavak szerint hittem benne. Olvastam, hogy Jézus meghalt értem a Kereszten és folyt a könnyem. Annyira gonosz ember vagyok, és Ő meghalt értem a Kereszten. Nagyon fájt a szívem és hittem Benne. Aztán azt gondoltam, ha hiszek akkor az Ő szavai szerint kell hinnem.
Amikor az Exodusban (20) ezt olvastam “Ne legyen más Istened rajtam kívül” Bűnbánóan imádkoztam Isten szavai szerint. Végigfutottam emlékezetemet kutatva, hogy hittem-e valaha is más istenekben, vagy nevét hiába számra vettem-e, vagy meghajoltam volna-e más istenek előtt. Rájöttem, hogy nagyon sokszor meghajoltam más istenek előtt az ősök tiszteletére rendezett családi szertartások alkalmával. Elkövettem a bűnt, más isteneim voltak.
Ezért bűnbánóan imádkoztam,” Uram, bálványokat imádtam. Mondj ítéletet felettem ezért. Kérlek, bocsásd meg a bűneimet. Nem teszem ezt többé.” Így egy bűn le volt tudva.
Aztán megpróbáltam visszaemlékezni arra, hogy szólítottam-e valaha is az Urat feleslegesen. Aztán arra emlékeztem vissza, hogy cigarettáztam, amikor először elkezdtem hinni Istenben. Barátaim megkérdeztek, “Nem hozol Istenre szégyent azzal, hogy cigarettázol? Hogy cigarettázhat egy keresztény?”
Ez Isten nevének felesleges emlegetése volt, nemde? Így imádkoztam, “Uram, feleslegesen szólítottalak. Kérlek bocsáss meg nekem. Abbahagyom a dohányzást.” Megpróbáltam abbahagyni, de kb egy évig még mindig rágyújtottam időnként. Nagyon nehéz, majdnem lehetetlen volt leszokni a dohányzásról. De legalább a végén sikerült teljesen leszoknom. Úgy éreztem, hogy egy bűnnel kevesebb van.
A következő “Emlékezz meg a nyugalom napjáról és szenteld meg azt” (Mózes 2. 20:8). Ez azt jelenti, hogy ne dolgozz vasárnap, ne üzletelj, ne keress pénzt. Ezt is abbahagytam.
Utána következett a “Tiszteld apádat és anyádat” (Mózes 2. 20:12). Amikor távol voltak tiszteltem őket, de amikor a közelemben voltak, akkor csak fejfájást okoztak nekem. “Istenem. Vétkeztem Isten előtt. Istenem, bocsáss meg.” Bűnbánóan imádkoztam.
De már nem tudtam tisztelni a szüleimet, mert mindketten elhunytak akkorra. Mit tehettem? “Uram, kérlek bocsáss meg ennek a jelentéktelen bűnösnek. Meghaltál a kereszten értem.” Mennyire hálás voltam.
Ily módon azt gondoltam, hogy egyesével minden bűnömmel elszámoltam. Voltak más törvények is, mint a ne ölj, ne paráználkodj, ne sóvárogj…Ráébredtem, hogy egyetlenegyet sem tudtam betartani. Egész éjjel imádkoztam. De tudod te is, hogy bűnbánóan imádkozni elég kellemetlen dolog. Beszéljünk erről.
Amikor Jézus keresztrefeszítésére gondoltam, együtt tudtam vele érezni, mennyire fájdalmas lehetett. Értünk halt meg, azokért, akik nem tudtak megfelelni az Ő szavainak. Egész éjszaka sírtam azon merengve, hogy mennyire szeretem Őt, és hogy mennyire hálás vagyok, hogy valódi örömöt okozott nekem.
Az első évem a templomban elég könnyű volt, de a következő néhány év nagyon nehézzé vált, mert egyre erősebben kellett gondolkoznom ahhoz, hogy sírni tudjak, mivel már előtte nagyon gyakran sírtam.
Amikor a könnyem nem eredt meg, gyakran felmentem a hegyekbe és 3 napig böjtöltem. Aztán így visszajöttek a könnyek. Könnyes szemmel visszatértem a társadalomba és sírtam a templomban.
A körülöttem lévő emberek azt mondták, “Sokkal szentebb lettél azzal, hogy a hegyekben imádkoztál.” De a könnyek elkerülhetetlenül ismét elapadtak. A harmadik év nagyon nehézzé vált. Azokra a rossz tetteimre gondoltam, melyeket barátaim és a többi keresztény társam ellen követtem el, és újból sírtam. Négy évvel utána a könnyek megint elapadtak. A könnyzacskók ott voltak a szememben, de már nem működtek.
5 évvel később nem tudtam sírni, bármennyire is próbálkoztam. Majd az orrom kezdett el váladékozni. Néhány ilyen év után, megutáltam magam és ismét a Bibliához fordultam.
A törvény a bűn megismeréséért van
Mit kell megértenünk a törvénnyel kapcsolatban?
Azt, hogy sohasem tudjuk a törvényt betartani
Azt, hogy sohasem tudjuk a törvényt betartani
A rómaiakhoz írt levélben ez áll (3:20) “Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik.” Pál apostolnak szóló személyes üzenetként értelmeztem ezt, és csak azokban a szavakban hittem, melyeket én választottam. De miután a könnyeim elapadtak nem tudtam tovább addigi hitéletemet folytatni.
Ismételten vétkeztem és megláttam, hogy bűn van a szívemben és lehetlenné vált a törvény szerint élni. Nem bírtam elviselni. De nem tudtam eldobni a törvényt, mert hittem abban, hogy azért adták nekünk, hogy engedelmeskedjünk neki. Végül jogász lettem, úgy, mint azok, akik a Szentírásban szerepelnek. Nagyon nehéz lett a hitélet gyakorlása.
Hogy megszabaduljak a nehézségektől keresni kezdtem egy tiszteletest, aki a víztől és a Lélektől való újjászületésről prédikál. Találkoztam egy prédikátorral, aki azt hirdette, hogy minden bűnünket megváltották.
Mindig, amikor azt hallottam, hogy bűntelen vagyok, úgy éreztem, mintha egy friss szellő suhant volna át a szívemen. Olyan sok bűnöm volt és amikor a törvényt olvastam rájöttem, hogy melyek ezek. Megszegtem a Tízparancsolatot a szívemben. A bűn a szívben szintén bűn, és nem szándékosan, de a törvény hívője lettem.
Boldog voltam, amikor betartottam a törvényt. De amikor nem tudtam betartani szerencsétlennek, bántódottnak és szomorúnak éreztem magam. A végén a törvény megrögzöttje lettem. Bárcsak kezdettől fogva tanítottak volna “Nem, nem. A törvénynek más értelme van. Megmutatja, hogy te egy bűntömeg vagy, szereted a pénzt, az ellenkező nemet, és azokat a dolgokat, amik szépek. Vannak dolgok, melyeket Istennél is jobban szeretsz. A világ dolgait akarod követni. A törvényt nem azért adták neked, hogy engedelmeskedj, hanem, hogy tudd, hogy bűnös vagy a gonosszal a szívedben.”
Bárcsak lett volna valaki, aki tanított volna annak idején, akkor nem szenvedtem volna 10 évig. Így 10 évig éltem a törvénynek engedelmeskedve, amíg rá nem ébredtem erre.
A negyedik parancsolat “Szenteld meg a nyugalom napját” (Mózes 2. 20:8). Ez azt jelenti, hogy a sabbathon nem szabad dolgoznunk. Azt jelenti, hogy ha távol akad dolgunk akkor gyalogolnunk kell, nem utazhatunk. És azt gondoltam, hogy akkor vagyok tiszteletre méltó, ha elgyaloglok oda, ahol igét kell hirdetnem. Végtére is a törvényt prédikálom. Azt gondoltam, hogy úgy kell cselekednem, ahogyan prédikálok. Annyira nehéz volt, hogy fel akartam adni.
Ahogyan le van jegyezve, “Hogyan olvasod?” Nem értettem ezt a kérdést és szenvedtem 10 évig. A törvénytudó szintén félreértette. Azt gondolta, hogy ha engedelmeskedik a törvénynek és óvatosan él, akkor áldott lesz Isten előtt.
De Jézus azt mondta neki, “Hogyan olvasod?”. Igen, jól válaszoltál, az írottak szerint fogadod el. Próbáld meg betartani őket. Élni fogsz, ha sikerül, de meghalsz, ha nem. A bűn ára a halál. Meghalsz, ha nem tartod be a törvényeket. (Az élet ellentéte a halál, ugye?)
De a törvénytudó még mindig nem értette. Ez a törvénytudó mi vagyunk, te és én. 10 évig tanultam teológiát. Mindent megpróbáltam, mindent elolvastam, mindent megtettem: böjtölés, illúziók, más nyelveken való beszéd…10 évig olvastam a Bibliát és azt vártam, hogy befejezzek valamit. De szellemileg egy vak ember voltam.
Ezért kell a bűnösnek találkoznia valakivel, aki megmutatja neki, hogy Ő a mi Jézus Urunk. És akkor rájön az ember, hogy “Aha! Soha nem fogjuk tudni a törvényt betartani. Nem számít mennyire erősen próbáljuk, csak belehalhatunk a próbálkozásba. De Jézus eljött, hogy megmentsen minket a víz és a Lélek által. Hallelujah!” Megváltást nyerhetünk a vízzel és a Lélekkel. Ez a kegyelem, Isten ajándéka. Így dicsérjük az Urat.
Szerencsés voltam, hogy a kétségbeesés útján célhoz értem, de akadnak olyanok, akik egész életükben hiába tanulják a teológiát, de nem értik meg az igazságot haláluk napjáig. Vannak olyanok, akik évtizedeken, generációkon keresztül hisznek, de soha nem születnek újjá.
Bűnösként akkor érünk célba, ha ráébredünk: soha nem tarthatjuk be a törvényeket; majd Jézus elé állva hallgatjuk a víz és a Lélek evangéliumát. Amikor Jézussal találkozunk, megszabadulunk az ítéletektől, a kárhozattól. A legrosszabb bűnösök vagyunk, de tisztességre találunk, mert Ő megmentett minket a vízzel és a vérrel.
Jézus azt mondja, hogy soha nem élhetünk az akarata szerint. Elmondta ezt a törvénytudónak is, de az nem értettte. Ezért aztán Jézus elmondott neki egy történetet, hogy megértse.
Mi téríti el az embert a hitéletében?
A bűn
A bűn
“Egy ember ment lefelé Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek” (Lukács 10:30). Jézus azt mondta, hogy egész életében úgy szenvedett, mint ez az ember, akit a tolvajok majdnem agyonvertek.
Egy ember ment lefelé Jeruzsálemből Jerikóba. Jerikó a világi város, míg Jeruzsálem a vallás városa, a hit városa, a törvény dicsekvőinek városa. Azt mondja nekünk, hogy ha úgy hiszünk Krisztusban, mint a vallásunkban, akkor nem kerülhetjük el pusztulásunkat.
“Egy ember ment lefelé Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek” (Lukács 10:30). Jeruzsálem egy nagy város volt, sok lakossal. Ott élt a főpap, rengeteg pap, a leviták és más nagyszerű vallásos ember. Sokan voltak közölük, akik jól ismerték a törvényt. Megpróbáltak megfelelni a törvényeknek, de végül kudarcot vallottak és Jerikó felé indultak. Folyamatosan tértek vissza a világi életbe és kerültek szembe a tolvajokkal.
Az az ember, aki Jeruzsálemből Jerikóba tartott tolvajokkal találkozott az úton, akik megfosztották ruháitól. “Kifosztották” azt jelenti, hogy elvesztette a becsületet. Lehetetlen, hogy a törvény szerint éljünk, a törvénynek engedelmeskedve éljünk. Pál apostol mondja a Rómaiakhoz írt levelében (7:19-20) “Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn.”
Bárcsak jót tehetnék és az Ő szavai szerint tudnék élni. De az ember szívében ördögi gondolatok, paráznaság, gyilkosság, lopás, sóvárgás, romlottság, csalás, féktelenség, ördögi szem, istenkáromlás, büszkeség, ostobaság lakozik (Márk 7:21-23).
Mert ezek mind a szívünkben vannak és időnként előjönnek, megtesszük, amit nem akarunk, és nem tesszük meg, amit meg akarunk tenni. A szívünkben lévő gonoszságot ismételjük. Az ördögnek csak egy kis lökést kell adni hozzá.
Az ember szívében lévő bűnök
Élhetünk a törvény szerint?
Nem.
Márk evangéliumában olvassuk (7:15): “Semmi nincsen, ami kívülröl jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná.”
Nem.
Márk evangéliumában olvassuk (7:15): “Semmi nincsen, ami kívülröl jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná.”
Azt mondja, hogy az ember szívében ördögi gondolatok, paráznaság, gyilkosság, lopás, sóvárgás, romlottság, csalás, féktelenség, ördögi szem, istenkáromlás, büszkeség és ostobaság van. Mindannyiunknak gyilkolás van a szívében.
Egyetlenegy ember sincs, aki ne gyilkolna. Az anyák ráordítanak a gyerekeikre: “Ne csináld ezt. A fene egye meg, mondtam, hogy ne csináld. Azt mondtam, hogy ne csináld.” És utána “Gyere ide. Elmondtam és elmondtam, hogy ne csináld. Megöllek.” Ez egy gyilkosság. Megölheted gyerekeidet a meggondolatlan szavakkal.
Gyermekeink azért maradnak életben, mert olyan fürgén el tudnak szaladni tőlünk, de ha kiengednénk dühünket, meghalnának. Megölnénk őket Isten előtt. Néha megijedünk magunktól. “Istenem! Miért csináltam ezt?” Ránézünk a véraláfutásokra a gyereken, miután megvertük, és azt gondoljuk, hogy őrültek vagyunk. Azért cselekszünk így, mert gyilkolás van a szívünkben.
“Azt cselekszem, amit nem akarok” (A rómaiakhoz 7:19) azt jelenti, hogy rosszat teszünk, mert rosszak vagyunk. A Sátánnak nagyon könnyű a bűnre kísértenie minket.
Mondjuk azt, hogy egy ember, aki nem részesült a megváltásban 10 évig egy kunyhóban ül szemben a fallal és meditál, mint Sungchul, a nagyszerű koreai szerzetes. Ez rendben van mindaddig, amíg a fallal néz szembe, de valakinek ételt kell hoznia neki, és ki kell a szemetet takarítani.
Valakivel érintkeznie kell. Nincs gond, ha ez az ember egy férfi, de tegyük fel, hogy az illető egy gyönyörű nő. Ha véletlenül meglátja, az egész meditáció feleslegessé válik. Azt fogja gondolni, “Nem szabad paráználkodnom. Itt van a szívemben, de meg kell tőle szabadulnom. Meg kell szabadulni. Nem. Hagyd el a gondolataimat!”
De a kitartása szertefoszlik amint megpillantja. Miután a nő elment, a férfi betekint a szívébe. 5 év kemény munka a semmiért.
A sátánnak nagyon egyszerű dolga van, hogy elvegye az ember becsületét. Csak egy kis lökést kell adnia hozzá. Amikor az ember a megváltás nélkül küzd, újra bűnt fog elkövetni. Adakozik a templomban minden vasárnap, 40 napig böjtöl, 100 hajnalon keresztül imádkozik… de a sátán az élet jó dolgaival kísérti meg.
“Fontos beosztást adnék neked a vállalatnál, de te keresztény vagy és nem dolgozhatsz vasárnap, ugye? Ez egy nagyszerű állás. Talán 3 vasárnap dolgozhatnál és egyszer egy hónapban elmehetsz a templomba. Élvezhetnéd az elismertséget, és egy jó vastag boríték lenne a fizetésed. Mit gondolsz?” Száz ember közül mind a százat meg lehet vásárolni.
Ha ez nem működik, vannak olyanok, akiknek gyengéje a nő. A Sátán egy nőt állít elé és a férfi összezavarodva szerelmes lesz és azonnal elfelejti Istent. Így fosztják meg az embert a becsülettől.
Ha a törvény szerint akarunk élni, a bűn, a fájdalom és a szegénység sebhelyeivel leszünk tele; elvesztjük az összes becsületünket. “Egy ember ment lefelé Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek.”
Ez azt jelenti, hogy megpróbálunk Jeruzsálemben maradni, azzal, hogy a Szent Isten akaratának megfelelően élünk, gyengeségünkből adódóan időnként azonban megbotlunk és elpusztulunk.
Majd bűnbánóan imádkozunk Isten előtt. “Istenem, vétkeztem. Kérlek, bocsáss meg. Nem teszek többé ilyet. Megígérem, hogy ez volt az utolsó. Könyörgök és esedezem, hogy bocsásd meg nekem ezt az egyet.”
De nem fog sokáig tartani. Az ember nem élhet ezen a világon bűn nélkül. Talán néhányszor elkerülheti, de lehetetlen nem vétkezni ismét. Újból vétkezni fog. “Uram, bocsáss meg.” És ez így megy tovább. Elhagyja a templomot (a vallást). Elhagyja Istent a bűnei miatt és a pokolban fogja végezni.
Jerikóba utazni azt jelenti, hogy áttérni a világi életbe; közelebb a világhoz és távolabb Jeruzsálemtől. Kezdetben Jeruzsálem még mindig közelebb van. De ahogy a vétkezés és a megbánás ördögi köre ismétlődik, úgy Jerikó utcáin találjuk magunkat, beleestünk a világba.
Kit lehet megmenteni?
Azt, aki feladja, hogy magától próbálkozik
Azt, aki feladja, hogy magától próbálkozik
Kivel találkozott az ember a Jerikóba vezető úton? A tolvajokkal. Az aki, még a törvényben sem él, az egy nyavalyás kutya lesz. Iszik, bárhol elalszik, odavizel. Ez a kutya a következő nap felébred és megint iszik. A nyavalyás kutya megeszi a saját szarát. Ezért kutya. Tudja, hogy nem kellene innia. Masnap reggel megbánja, de megint iszik.
Ez olyan, mint az ember, aki a tolvajokkal találkozott a jerikói úton. Sebesülten maradt hátul és majdnem meghalt. Csak bűn van a szívében. Ez az ember.
Jeruzsálemben az emberek hisznek Jézusban és a törvényeknek megfelelően élnek, de a szívükben bűnnel maradnak hátra. Vallási életünk tanúságaként a bűn sebhelyeit kell csak megmutatnunk. Azok, akiknek bűn van a szívében a pokolba kerülnek. Tudják ezt jól, de nem tudják, hogy mit tegyenek. Nem voltunk ebben a helyzetben te is, én is? De igen. Egyformák vagyunk.
Az a törvénytudó, aki félreértette Isten törvényét egész életén keresztül küzdeni fog, de sebesülten a pokolban fogja végezni. Mi vagyunk ez a törvénytudó: te és én.
Csak Jézus menthet meg minket. Nagyon sok értelmes ember van körülöttünk és mutogatják mennyi mindent tudnak. Azt a látszatot keltik, hogy Isten törvénye szerint élnek. Nem tudnak őszinték lenni magukhoz. Nem hívják az ásót ásónak, de ragaszkodnak, ahhoz megtartsák a hithűség látszatát.
Köztük vannak a Jerikó felé tartó bűnösök - azok, akiket a tolvajok megvernek, és azok is, akik már meghaltak. Tudnunk kell, mennyire törékények vagyunk Isten előtt.
Be kell vallanunk Előtte, hogy “Uram, a pokolra fogok jutni, ha nem mentesz meg. Kérlek ments meg. Arra megyek, amerre Te akarod, a viharral és a jéggel szembeszegülve, ha megengeded, hogy meghallgathassam az igazi evangéliumot. Ha elhagysz engem, a pokolra fogok jutni. Könyörgöm ments meg.”
Azok, akik tudják, hogy a pokolba tartanak, azok, akik feladják, hogy önmagukban próbálkozzanak és csak Istentől függenek, meg fognak menekülni. Magunktól nem leszünk megmentve.
Tudnunk kell, hogy olyanok vagyunk, mint az az ember, akik a tolvajok közé került.
