- All e-books and audiobooks on The New Life Mission website are free
- Explore multilingual sermons in global languages
- Two new revised editions in English have been released
- Check out our website translated into 27 languages
Subject 8 : A SZENT SZELLEM
[8-9] A keresztség evangéliuma, mely megtisztított minket (Efezusiakhoz 2:14-22)
„Mert ő a mi békeségünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a törvény tételes parancsolataival együtt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek. Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy lélekben az Atyához. Ezért tehát nem vagytok idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és őbenne ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.”
A szegénység miatti örökbefogadás
Mi volt az, ami elidegenítette az embert Istentől?
A bűn.
A bűn.
Fél évszázad telt el a koreai háború befejezése óta. De a háború koreai emberekben mély sebeket ejtett. A háborút követő években nagyon sok gyereket fogadtak örökbe külföldön. Bár az ENSZ csapatok bevonultak Koreába és sokat segítettek rajtunk, sok gyerek apa nélkül maradt miután a katonák elmentek.
Sok ENSZ katona, akinek felesége, gyereke volt itt családját hátrahagyva tért vissza hazájába. Sok ilyen gyereket árvaházba adott be az anyja, majd külföldön fogadták örökbe őket. Tulajdonképpen nagyon szerencsések, mert nevelő szüleik nagyon jól felnevelték őket.
Ahogy ezek az örökbefogadott gyerekek kezdtek felnőni, rájöttek, hogy máshogy néznek ki, mint a szüleik és szomszédaik, és megtudták, hogy egy Koreának nevezett távoli országból kerültek oda. „Miért hagytak el a szüleim? Azért küldtek ide, mert utáltak engem?” Fiatal lelkükkel nem tudták megérteni, mi történt velük.
A valódi szüleik iránt érzett kíváncsiság és gyűlölet együtt növekedett azzal a vággyal, hogy találkozhassanak az édesszüleikkel. „Hogy nézhetnek ki a szüleim? Hogy dobhattak el maguktól? Azért tették, mert utáltak? Biztos volt rá okuk.” Sok félreértés néha gyűlölet keserítette őket. Máskor elhatározták, hogy nem gondolkodnak ezen. Mielőtt észrevették volna, ők is felnőttek. Megházasodtak, gyerekeik, saját családjuk lett.
Egy a helyi televízió által sugárzott program felkeltette érdeklődésemet. Ebben a programban a tévé riporter interjút készített egy Németországban élő asszonnyal, akit szintén örökbe fogadtak. Ez az asszony a húszas éveiben járhatott akkor, és teológiát tanult. Először az asszony próbálta elkerülni a riportereket, mert nem akarta, hogy mások is megtudják róla, hogy örökbefogadott gyermek. A riporter meggyőzte, hogy az interjú talán segít abban, hogy megállítsák az örökbefogadási hullámot. Az asszony beleegyezett.
A riporter egyik kérdése ez volt: „Mit mondana, ha találkozna a valódi szüleivel? Mire kíváncsi a legjobban?” Az asszony így válaszolt: „Egyszerűen nem értem, hogy miért engedték, hogy örökbe fogadjanak. Tudni szeretném, hogy gyűlöltek-e.” Az édesanyja látta az interjút a tévében, felkereste a tévéállomást és elmondta, hogy szeretne találkozni a lányával. Így találkoztak ők ketten.
Az anya nagyon korán kiment a repülőtérre, és várta a lánya érkezését. Amikor a fiatal nő kilépett, az anyja csak ott állt, és zokogott.
Ez a két ember soha sem találkozott szemtől szemben. Az anya először a tévében látta felnőtt lányát. Bár különböző nyelven beszéltek, a szívükön keresztül szóltak egymáshoz, az érzelmek sugároztak arcukról. Megérintették egymás arcát, az anya pedig bocsánatért könyörgött azért, amit tett. Csak sírt és ismételte, hogy nagyon sajnálja.
Az anya hazavitte a lányát, és együtt ettek. Persze a lány csak németül beszélt, az anya pedig csak koreaiul, ezért aztán szavakkal nem tudtak kommunikálni. De valahogy, hiszen anya és lánya voltak, megértették egymást. Sok szótlan beszélgetés, gesztusokkal fejezték ki gondolataikat és megérintették egymás arcát, szívükkel és szemeikkel beszélgettek.
Mire visszatért Németországba a lány megértette, hogy édesanyja szereti őt. Ugyanazok a riporterek indulás előtt készítettek vele egy újabb interjút. „Nem volt arra szükség, hogy megkérdezzem, miért dobott el magától az anyám. Még ma is nagyon szegény. Ebben az országban a gazdagok külföldi autókat vezetnek, de az én anyám még mindig szegény.” Ezt is mondta: „Bár nem kérdeztem meg tőle, és nem is hangzott el a válasz, megértettem, hogy azért tette ezt, mert meg akart menteni engem a szegénységtől. Ezért nem akartam megkérdezni, és ezért tűnt el minden kétségem és gyűlöletem.”
Az emberek a szívükben lévő bűn miatt idegenednek el az Istentől
Miért választjuk el magunkat Istentől, és miért nem kerülhetünk közelebb Hozzá? Az örökbefogadott asszony megtudta, hogy édesanyja azért dobta el magától, hogy megmentse őt a szegénységtől. Istennel kapcsolatban is ez az igazság? Isten saját képére teremtett minket. Mi választott el minket tőle? A Sátán arra kísértett minket, hogy vétkezzünk, és a bűn választott el minket Istentől.
Eredetileg Isten saját képére formálta az embert, és szerette teremtését. Az ember Isten szeretetének tárgya volt és bármelyik más teremtménynél több nemesség volt benne. Azonban a Sátán, agy bukott angyal azon munkálkodott, hogy elválassza az embert Istentől. A Sátán megkísértette az embert, hogy ne higgyen Isten szavaiban, és megkóstoltatta vele a jó és a rossz tudása fájának gyümölcsét.
Az ember bűne miatt választotta el magát Istentől. Engedetlen volt Istennel szemben. Az ember nem ette meg az örök élet fájának gyümölcsét, amelyet Isten engedélyezett, ehelyett a jó és a rossza tudásának gyümölcséből evett. Az eredmény az volt, hogy az ember eltávolodott az Istentől.
Előzőleg Isten szeretetének tárgya, az ember engedetlen volt és az önteltsége miatt elválasztotta Isten magától. A bűn lakozik a szívében, és ezért végül elidegenedett Istentől. Azután az ember sokáig Istentől távol élt, és így panaszkodott: „Miért hagyott el minket az Isten, miután megteremtett minket? Miért engedte, hogy vétkezzünk? Miért küldött a pokolba miután ennyire gyengének teremtett minket? Jobb lett volna, ha egyáltalán nem alkot meg minket.” Sok kérdéssel és kíváncsisággal, kétséggel és gyűlölettel élünk együtt mielőtt újjászületünk.
Amikor az örökbe fogadott asszonyról szóló műsort néztem, rájöttem, hogy az ember és az Isten között kapcsolat ugyanaz, mint az anya és a lánya közötti. Sem megpróbáltatás vagy félreértés, sem átok vagy bűn nem tudja az embert Isten eltávolítani semmilyen körülmények között. Megértettem azt is, hogy bár az ember és az Isten között kapcsolat a szeretetre épül, félreértések mindig adódhatnak.
Ahogy az anya sem gyűlöletből küldte el a lányát, úgy Isten sem gyűlöletből taszította el az embert magától, hanem a bűn miatt. Nincs oka Istennek, hogy gyűlölje az embert, és az embernek, hogy gyűlölje Istent. Szeretjük egymást. Azért vagyunk távol Istentől, mert az ember a átán játékának bedőlve bűnössé vált.
Isten Jézus által megölelt minket
„Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok közel kerültetek a Krisztus vére által. Mert ő a mi békeségünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a törvény tételes parancsolataival együtt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában” (Efezusiakhoz 2:13-15). Az Úr János által megkeresztelkedett és magára vette a világ minden bűnét, hogy a parancsolatok törvényét megszüntesse. Majd elvérzett a Kereszten, hogy megszabadítsa az embert bűneitől, és hogy Isten átölelhesse. Isten megölelte mindenki, aki általa megtisztult.
El tudnád képzelni, hogy milyen lenne a világ víz nélkül? Nem olyan régen egy Biblia összejövetelen vettem részt Inchonban, Korea egyik legnagyobb kikötővárosában, ahol néhány napig nem jött a csapból víz. Ezt ezt gondoltam: „Az emberek nem élhetnek víz nélkül.”
Ha Isten egy hónapra kiszárítaná a világot, akkor a bűz, a kosz és a szomjúság miatt lehetetlen lenne a városokban lakni. Meg kell értenünk a víz értékét, amelyet Isten adott nekünk. Ahogyan a víz abszolút módon szükséges az ember életéhez, Jézus keresztsége, melyet a Jordán folyónál Jánostól kapott hasonlóképpen elengedhetetlen.
Ha Jézus nem jött volna el ebbe a világba, hogy Jézus által megkeresztelkedjen, akkor Jézus hívei hogyan részesülhettek volna a bűnbocsánatban? Ahogy az emberek nem élhetnek víz nélkül, mindenki meghalt volna a bűnei miatt, ha János nem keresztelte volna meg Jézust.
Azonban mivel Jézus keresztsége magával vitte bűneinket, biztosan tudhatjuk, hogy szívünk megtisztult, és a megváltással vagyunk megáldva. Jézus keresztsége hitünk nagyon fontos része. Továbbá pedig keresztsége abszolút módon szükséges a Szentlélek befogadásához.
Jézus egyik tanítványa, Péter mondta: „Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség – a feltámadt Jézus Krisztus által” (Péter 1. 3:21). Péter kijelentése szerint Keresztelő János megkeresztelte Jézust, aki elvérzett a kereszten, hogy megszabadíthasson minket a bűneinktől. Jézus keresztsége az igazi evangélium, amely lemosta a világ minden bűnét.
Most pedig olvassuk el az Exodus egy részletét a rézmedencéről (30:17-21): „Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: Készíttess egy mosakodásra való rézmedencét, amelynek állványa is rézből legyen. Helyezd azt a kijelentés sátra és az oltár közé, és töltsd meg vízzel, hogy abban mossák meg kezüket és lábukat Áron fiai. Mosakodjanak meg a vízben, mielőtt bemennek a kijelentés sátrába, hogy ne haljanak meg, ha az oltárhoz járulnak, és szent szolgálatot végeznek, vagy tűzáldozatot mutatnak be az Úrnak. Mossák meg kezüket és lábukat, hogy ne haljanak meg. Örök rendelkezés lesz ez nekik, neki és utódainak nemzedékről nemzedékre.”
Tehát a kijelentés sátra és az oltár közé felállítottak egy vízzel teli rézmedencét mosakodás céljából. Ha nem lett volna ezen a szent helyen, akkor az áldozatot bemutató papok koszosak lettek volna.
Milyen sok vér és szenny tapadt azokra a papokra, akik a napi áldozatokat bemutatták az emberek helyett, rátették a kezüket az áldozati állatokra és leölték azokat. Ha nem lett volna ott a rézmedence a papok nagyon koszosak lettek volna.
Azért rendelte el Isten a medence előkészítését, hogy Isten elé tiszta kezekkel járulhassanak. A bűnösök kézrátétellel adták át bűneiket az áldozati állat fejére, majd a papok feláldozták az állatokat Istennek. Isten elrendelte a rézmedencét előkészítését azért, hogy a papok a szent helyre beléphessenek, megmosakodhassanak, hogy ne haljanak meg. Még egy pap sem léphetett be a szent helyre, ha vérrel szennyeződött be. Azért mosták le a papok kezükről a piszkot, hogy Isten közelébe mehessenek miután az emberek helyett elvégezték az áldozati szertartást.
Jézus keresztség lemosta a világ minden bűnét
Jézus János általi keresztsége által a Jordán folyónál a világ minden bűne átszállt rá. A vízben való tejes alámerülése a halált szimbolizálta, a vízből való kiemelkedés pedig a feltámadását. Más szóval Jézus azért keresztelkedett meg, hogy magára vegye a világ minden bűnét, megfizetett a bűnökért, és meghalt a Kereszten. Halála a bűnök ára volt, feltámadása pedig örök életet adott nekünk.
Ha nem hisszük azt, hogy Jézus magára vette bűneinket a keresztség által, akkor szívünk teli van bűnnel. Ebben az esetben hogyan kerülhetnénk közel Istenhez? A bűnbocsánat evangéliuma nem egy felekezet doktrínája, hanem Isten igazsága.
Nem hihetünk a tökéletes ismeretek nélkül, más szóval, nem győzhetjük le a világot, ha nem érdekel minket az a tény, hogy Jézust vajon megkeresztelte-e János. Ahogyan minden élőlénynek szüksége van vízre, úgy van szükségünk nekünk is a bűnbocsánatra és Jézus keresztségének vizére ahhoz, hogy hittel élhessünk és beléphessünk a Mennyországba. Jézusnak meg kellett keresztelkednie, és meg kellett halnia a Kereszten, fel kellett támadnia ahhoz, hogy meg tudjon minket szabadítani a bűneinktől. Ez az evangélium a víz és a Lélek evangéliuma, amelyben teljes szívünkkel hinnünk kell.
Bár Jézus kereszthalált halt, semmi olyat nem tett, amely miatt megérdemelte volna ezt a büntetést. Eljött ebbe a világba, hogy lemossa bűneinket, 30 éves korában megkeresztelkedett és Ő lett a mi Megváltónk azzal, hogy 33 évesen meghalt a Kereszten. Isten azt akarta, hogy az emberiség a gyermeke legyen, bár gyengék és vétkesek vagyunk. Ezért keresztelték meg Jézust. Isten bűnbocsánatban részesített bennünket és ideadta a Szentlélek ajándékát ezzel egyidőben.
„Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába”(János 3.5). Tudnod és hinned kell, hogy Jézust azért keresztelték meg, hogy lemossa bűneinket. Még ha valaki újjászületett keresztény is, ha nem gondolkodik el az igazságon, miszerint Jézus Krisztus keresztségével magára vette a világ minden bűnét, akkor szíve is beszennyeződik. Mivel testi lények vagyunk, ezért a bűnök miatt beszennyeződünk a mindennapi életben. Ezért mindig hittel kell élnünk, el kell gondolkodnunk Jézus keresztségén, vérén, feltámadásán. Ez a hit addig a napig támogat minket, amikor belépünk a Mennyországba.
Jézusnak nem volt más választása azon kívül, hogy megkeresztelkedett és meghalt a bűneink miatt, ezért hinnünk kell, hogy ezáltal elhozta nekünk a megváltást. Csak ennyit kell tennünk, csak hinnünk kell ebben a gyönyörű evangéliumban, ha meg akarunk szabadulni a világ bűneitől.
Köszönjük az Úrnak, aki a víz és a Lélek evangéliumát adta nekünk. Isten legnagyobb ajándéka az volt, hogy elküldte egyszülött Fiát, hogy az a keresztség és a vére megszabadítson minket a bűnöktől.
Nem juthattunk közelebb Istenhez, és távol kellett élnünk tőle, mert bűn volt a szívünkben. Jézust János keresztelte meg, hogy magára vegye a világ minden bűnét, és meghalt a Kereszten, hogy lebontsa a falat, amely elválasztotta az istent az embertől. Az Isten és az ember közötti kapcsolatot visszaállította a keresztség és a vére. Köszönjük Neki ezeket az ajándékokat. A szülői szeretet óriási, de nem hasonlítható az isteni szeretethez, amely által Jézus megmentett minket, bűnösöket.
Jézus keresztség és vére egyaránt fontos. Ha nem lenne víz ebben a világban, hogyan tudnánk élni? Jézus keresztség nélkül senki sem lehetne szívében bűntelen. Ha Jézus nem keresztelkedett volna meg, és nem halt volna meg a Kereszten, akkor senki sem részesülhetne a bűnbocsánatban. Szerencsére Jézus megkeresztelkedett és feláldozat értünk magát. Bár elégtelenek és tévelygők vagyunk, befogadhatjuk a Szentlelket, ha hiszünk a keresztségben a Kereszten kifolyt vérében.
Azok, akik hisznek Jézus Krisztus keresztségében, és kereszthalálában közelebb kerülhetnek az Istenhez, dicsérhetik és imádkozhatnak hozzá. Dicsérhetjük és tisztelhetjük az Urat, mert mi a gyermekei vagyunk. Ez Isten kegyessége és áldása. Jézus keresztségének és a Kereszten kifolyt vérének evangéliuma valóban csodálatos. Mindannyian részesülhetünk a megváltásban és befogadhatjuk a Szentlelket, ha hiszünk a gyönyörű evangéliumban.
Copyright © 2021 by The New Life Mission
